Még mindig nehezen eszméltem fel a döbbenetből. Mi a szent szar? Pillogtam a tesitanárra, akit első ránézésre és külső alapján igazi tökös csávónak mondtam volna. Amíg meg nem szólalt. Jaj, de kár volt. Olyan hang tört fel a torkából, mintha a tökeit a gyomráig rúgták volna. Kiábrándító. Mi ez a sípolás? Mint egy kappan. És ha nem lett volna ez még elég, azok a mesterkélt mozdulatok biztos bevitték volna a végső ütést. Az illúzió kártyavára alapjaiban omlott össze és magával rántott mindent és mindenkit. A nyálcsorgató csajszik megsemmisülve, viharsebességgel kotortak el, és kerestek újabb áldozatot.  
A tanár intett, kövessük őt. "Labcsizás" várt ránk, ahogy ő fogalmazott. Ujja hegyén pörgetett egy kosárlabdát és sejtelmesen vigyorgott. Csak ekkor vettem észre, hogy flitteres sportfelső van rajta. Anyám borogass!
A vagány csajszi küzdött, de nem bírta a feszültséget. Elröhögte magát, és két haha között gúnyolódott az új tanárral. Nem volt semmi a szőke. Én nem mertem volna ösztrogéncserét ajánlani a csávónak. Nem tudom miért, de ijedten húztam össze magam. Talán féltem, hogy a férfi felmérgesedik és mérgében egy oktávot ugrik felfelé a hangja. Azt a magasságot már nem bírta volna a fülem. Tutira holtbiztos, hogy ekkor ájultan dőlnék a medicinlabdák közé és órákkal később súlyos halláskárosodással ébrednék.
-Jaj, mucikám! - legyintett kecsesen a kezével. Elhűlten néztem, ahogy a kezei balett-táncot járnak a levegőben és a kisujja szinte külön életet élt. Mereven bámultam a kezére. Ez segített, hogy ne röhögjek, bár most sírni lett volna kedvem.
-Sok a beszéd. Emeld meg a lábacskáidat és tipegj szépen az öltözőbe. Sok dolgunk lesz még ma. Hopp-hopp. - tapsolt sürgetésképpen.
-A többi lány is igyekezzen. Hopp-hopp. - tette hozzá.
-Ez most egy vicc? - fakadt ki az egyik lány és sírva dőlt a barátnője vállára.
-És én még a felesége akartam lenni. - nyöszörögte.
A szőke lány megkérdezte tőlem, hogy bírom röhögés nélkül. Látszólag ő nehezen tudta visszafojtani a nevetést.
-Nem is tudom, talán a túl nagy sokk miatt. - húztam el a számat. Aztán eszembe villant, hogy még nem is tudom a lány nevét.
-Amúgy Riona vagyok. - mutatkoztam be.

Egyszerűen nem tudom megérteni mire fel ez a nyáladzás egy férfiért. Ha szép ha nem... Bár nem meglepő...kislányok. Más jelzővel nem tudom illetni azokat akik az ajtóban tolakodnak. Cseppet sem hangosan áá...csak mint egy visítozó kölyök a templomban misekor. Sosem voltam oda a férfiakért, mármint olyan értelemben hogy egyik se mozgatott még meg annyira hogy én sikítozva letépjem a bugyim miatta vagy összeizguljam esetleg.
- Lehet, de nincs is kedvem még menni...ez jobb mint valami valóság show, csak kár hogy nem vérre megy... - sóhajtok sajnálkozva, egy apró gunyoros mosoly kíséretében, miközben tovább rágom a rágóm, legalább lefoglalom az állkapcsom, én nem fűzök több frappáns megnyilvánulást ahhoz ami a szemünk láttára bontakozik ki. Miért nem hoztam én videokamerát?! Stábot ide stábot, országomat egy stábért! -És ez neked újdonság?... Jegyet kéne szedni ezért a műsorért minden nap... - mosolyodom el rásandítva a csajra erre mi lesz a reakciója, de vissza is fordítom a tekintetem a nagy néma csendre. Hátrébb lépek, hogy a végzősök elférjenek, intek az egyik srácnak, vele egész jóban vagyok, találkoztunk koncerten a hétvégén.
- Fey, két hét múlva is lesz valami, jössz? - kiált oda, mert a többiek sodorják tovább, mire bólintok, remélem látta. Hiába ha koncertről van szó ki nem hagynám! Ám a figyelmem el is terelődik gyorsan erről, ahogy a sóhajokból, és a feszült figyelemből sejthető, a tanár észrevett minket. Nem is tudom hogy szúrt ki minket...csak a fele osztály áll guvadó szemmel az ajtó előtt!
A következő percekre nem tudom mást mondani csak azt, hogy a "lánykák" illúziója véglegesen összetört. Szegények...hogy fogják kiheverni?! Én viszont...nos először csak próbáltam fa arccal besétálni a normális csaj mögött...én igazán igyekeztem, csak félig vörösödött be a fejem a visszatartott röhögéstől, igazán. De aztán csak kibukott, nyíltan, hangosan, vissza se akartam már fogni.
-Nem mondták még magának hogy ösztrogén helyett tesztoszteront kéne szedjen? Nem írta el az orvos?...- szólok még hátra neki görnyedezve a nevetéstől, nagy nehezen kipréselve érthetően a szavakat. Komolyan ez kész! Látom az előttem sétáló csajszi szépen ledöbbent. - Hát látod, az a sok izom...- röhögök még mindig, még a könnyem is kicsordul...nem tudom hogy fogom bírni így az órát, nevetésbe előbb fogok kifulladni és összeesni mint a futástól. A tanár még valamit utánam kiabál vörös fejjel, de a sípoló hang amit kiad, csak még jobban nevetésre fakaszt.
-Ez jobb mint egy sípolós játék!- nevetek még utolsjára, majd egy nagy sóhajjal próbálom visszafogni magam, de még így is vigyorgok mint a vadalma. - Te hogy bírod ki röhögés nélkül?- érdeklődöm a csajszitól.

Új tornatanár érkezett az iskolába. Pletykálják veszett jóképű a csóka. Izmos...magas...helyes...és a modora is nagyon jó, igazi álomlovag.
Mint a veszett vadak, akik egy darab húsért hadakoznak, úgy tolongtak a lányok a tornacsarnok ajtaja előtt. Dúródtak, tolakodtak. Mindenki a kulcslyukba akart nézni. Csak egy rövid pillantást vetni rajta keresztül az ajtón túlra.
-HÉ, eredj arrébb! Én is látni akarom, még MA!
-Beszóltál ribi?
Ahogy az idő telt a türelem úgy fogyott. Egy szőke lány állt meg mellettem, aki sajátos arckifejezéssel illette a díszes társaságot. Ismerős volt a pillantás, nagyon jól tudtam mire gondol.
-Nem tudom, de ha nem tűnnek el, akkor az életbe nem jutok el az öltözőig. - húztam el a számat.
-Én leszek a felesége.
-Micsoooooodaaaa? Álmodj királylány! Te ronda vagy, téged soha nem választana.
-Ronda? Néztél már te tükörbe? Ezzel a krumpliorral nem nagyon mutatkoznék.
Tovább nőtt a feszültség.
-Ezek nem normálisak! - bámultam előre. Egyszer csak nyílott az ajtó és a zúgolódó tömeg hangja alább hagyott, majd mindenki elcsendesedett. Végeztek a felsősök és libasorba egy kisebb izzadságfelhőt magukkal hozva hagyták el a termet.
-Ott van...látjátok. - szólt halkan az egyik lány és jobb kezével a férfi felé mutatott. Közelebb mentem pár lépésnyit, hogy megnézzem mitől nedvesedett a többi lány bugyija. A tanár nekünk háttal állt. Úgy volt, ahogy mondták. Magas, széles vállú példány volt. Karjai nagyok, izmosak. Látszott rajta, hogy rendesen karban tartja a testét. Attól féltem, ha megfordul összedől az illúzió és egy összenőtt szemöldökű, kapafogas, pattanásos férfi látványa fogad. De nem így történt. Helyes pasas volt. Gondosan fésült szőke haja volt, világoskék csillogó szemei és ragyogó fehér mosolya. Felénk fordult és a lánytömeg véglegesen a bugyijukba olvadt.
-AAAAAAhhhhhh!
A tanár csak mosolygott. Biztos hozzá volt már szokva, hogy bomlanak utána, előtte, mögötte stb. a csajok. Közelebb jött, fél kézzel megtámaszkodott a terem ajtófélfáján és mosolyogva hozzánk szólt.
-Na jól van kislányok, mindjárt kezdünk. Gyercsizzetek be és pattanjatok bele a rucitokba. Ma labcsizni fogunk. - mondta olyan hangon, ami verte a magas C-t. A kezével meg hozzá gesztikulált.
-Betojás! - döbbenttől lesápadtam. A többiek meg sikítottak. Sikítottak, és sikítva menekültek. Másodpercek töredéke alatt kiürült a folyosó.
-Befelé csajszikák. Hopp-hopp! - szólt a kint maradtaknak, köztük nekem is. Nyeltem egy nagyot, majd visszazuhanva a sokkhatásból indultam az öltözők felé.
-Ilyet! Ha nem látom el sem hiszem...ezért voltak így meghalva? - pislogtam hátrafelé.

Riona Enolli- Morning: gym....Really? F*ck...

Nem igyekszem az iskolába, hiába van jó érzékem a labdajátékokhoz, tudok felmászni a kötélre, van egyensúlyom a gerendához, vagy nem fulladok ki a hosszú futástól, a reggeli tesi sz*pás. Akárki akármit mond. Egyetlen egy jó oka van, hogy korán kell kelni az iskolához. Apám nem ordibál velem, mert éjszakás ezen a héten, és mire hazaér mosott sz*r. Másrészt megszabadulok a rémálmoktól...

Szédülve, tompa fejjel élvezem a bulit, a zene, a tömeg zaja elnyom minden mást...hangok, ritmus, test a testhez simul közben...Furcsa, valami nagyon furcsa. Egy idegen...aztán valami durvának simulok. Két kék szem. Csattanás....Kié volt az a kék szempár?! Mit történt? Vergődöm a sötétben de nem jut eszembe...egyre fojtogatóbb a sötét..félek, szinte elszorítja a torkom a félelem...

- A ffrancba!... - dobom el szisszenve a cigit, ami leégett annyira hogy megégessen. Nem kéne ezen gondolkodnom...rohadt rémálmok! Fáradt vagyok, és nyűgös...ráadásul napok óta fáj a hátam mintha ki akarna szakadni a helyéről. Morgolódva dörgölöm meg az ujjaim, ahol megégette a cigi, majd sétálok tovább be egyenesen az iskola udvarba, hátrafelé tartva a tesiterem felé. Hófehér épület, békés, és egy rakat osztálytársam áll a folyosón, mint a birkák. Nem...határozottan nem szimpatikus ez a reggeli óra még mindig. Kritikusan tekintek végig a csürhén, és húzom ki a fülemből az egyik fülest, a folyosón lévő veszekedés elnyomja a fülesemből áradó "dühös női rockot" amit idegnyugtatóként hallgatok. Hiába mindenkinek kell egy hobbi. Én legalább a dobhártyámat károsítom nem más arcát amikor ingerült vagyok. Ráérősen nyúlok a zsebembe vigyázva ne nyúljak bele a gatyámon lévő szegecsek kis kapcsába és húzom elő a rágóm. Láncdohányos vagyok, ez legalább elnyomja és a fogaim se lesznek sárgák.
- Valamit ingyen osztogatnak? Vagy mindenki ennyire szukás? - érdeklődöm miután csettintettem egyet a rágómmal, ami élesen csattan a folyosón. Modorom mint mindig kedves, és figyelmes, hát nem nagyszerű? Sejtem az új tesi tanárért vannak úgy oda...a húgom már áradozott róla telefonon az egyik barátnőjének, így sejtem amiatt van ez a nagy tolongás az ajtóban. Tekintetem az egyik lányra siklik, aki nem áll a többi agyafogyott liba mellett.
- Taplóhercegnő, inkább maradj csendben még meghall! - jön egy roppant szellemes visszavágás a tömegből amit sok helyeslés követ. Felőlem!
- Mi van, egy szál alsóban tanít ez odabenn hogy ennyire nagy a nyüzsi? - lépek oda az egy szál normálisnak tűnő lányhoz, nem emlékszem a nevére, hiába 19 éves fejjel eléggé gáz már beilleszkedni ide, főleg hogy már rég végeznem kellett volna a suliban. Na meg...valahogy nem is akarok, a bakancsommal, az együtteses esetleg megtépett, kihipózott pólóimmal, és szakadt farmereimmel eléggé kilógok. Hogy a tetoválásaimról és a zenei ízlésemről ne is beszéljünk. De ő eddig normálisnak tűnt...asszem. Tekintetem végigsiklik rajta. Ja...ő volt az.

***