Puha párnák közé hajtottam fejem és szenderültem álomba. Az éjszaka akár egy gyorsvonat. Jött, elidőzött néhány órát, aztán tovább is állt és a nem várt csütörtök hajnal lépett a helyére.
-Csrilling, csrilling!
Élesen szólt az ébresztő és kipattantak a szemeim. Fél hetet mutatott az óramutató.
-Csütörtök?! Ma csütörtök van...
Nem szerettem a csütörtököt. Ezen a napon van a biológiaóra is. Jó tanuló voltam, nem is a tárggyal akadtak bajaim. Inkább Mrs. Kahnmeyerrel egy Németországból importált idős nővel, aki a biológia császárnőjének hitte magát. Művészi átéléssel tartotta az óráit és öt percenként hangsúlyozta, hogy nincs is szebb és dicsőbb dolog a biológiánál. Néha úgy éreztem, hogy feltett szándéka, hogy biológust neveljen belőlünk. Emlékszem első nap megkérdezte, hogy ki mi akar lenni. Szegény Matthew nagyon mellétrafált a raliversenyzős válaszával.
Unottan nyúltam a ruháimért és öltöttem magamra, hogy utána magamhoz vegyem, ami kell és elinduljak az iskolába. Előre féltem mivel hozakodik elő a tanárnő. Első óránk matek volt, így maradt egy kis időm még ráhangolódni a bioszra. Az idő viszont nem volt kegyes. Túl gyorsan telt és az óra túl gyorsan közeledett.
-Mi, már vége is a mateknak? De csak az imént jöttünk be.
Felkeltem a padból és átsétáltam a többiekkel a vesztőhelyre. Leültem a szokott helyemre és kipakoltam a füzeteimet.
-Sziasztok. Tudjátok mit csinálunk ma?
Körbekérdeztem a társaságot és választ egy fogszabályzós, kicsit sejpítős, szemüveges sráctól kaptam.
-Békát boncolunk. Ez olyan fantasztikusz, hát nem?
Lelkesedését nem osztottam, és a hírtől is holt sápadt lettem.
-Fel kell boncolnunk egy békát?
Letaglózott a mai napra szánt feladat.
-Bizony, élőt!
Lengette meg a szikét Johnny.
-Élőt! Istenem. Mondjátok azt hogy súlyos...mit súlyos, halálos beteg vagyok és otthon maradtam. Jó?
Kértem őket és már álltam volna fel, amikor Mrs. Kahnmeyer betoppant az ajtón két szárnysegédjével Ericával és Ivannal. A két tanuló kezében egy-egy nagy sárga vödör volt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy mik lehettek a brekegő dobozban.
-Ahhh. Mindegy.
Visszazuhantam a székre gyors beletörődéssel, hogy én bizony itt ragadtam. Lehunytam egy pillanatra szemeim, hogy összeszedjem magam és mire kinyitottam már ott volt a béka előttem. Nem féltem tőlük, inkább az volt a bajom, hogy bele kell majd vágnom.
-Brekk brekk brekkeke brekk
Nagy szemekkel nézett rám az állat.
-Gyerekek, gondolom már sejtitek mi lesz a feladat. A béka anatómiáját vizsgáljuk a mai napon.

***