Choose me

Remegett a félelemtől kicsit édesnek találtam kicsit meg nevetségesnek!
Felnevettem egyszerűen nem bírtam ezt ki nevetés nélkül.Még hogy tisztelet nekik
-Én csak akkor tisztelek egy félvért, ha csatlakozzik hozzám!- Mondtam neki, majd megfogtam egy tincsét és le engedtem, ezzel is félelmet kelvén a szemében.
-Kérdezem újból én ezzel mit nyerek?...-

Selket & Lily

Tudtam, hogy bármelyik pillanatban megölhet, mégis vállaltam a kockázatot, igaz, közel sem voltam annyira átgondolt, mint amilyennek tűnni akartam.
-Megölhetsz, de...mit számít élet, vagy halál annak, akit úgy is kárhozatra szántak az égiek? -csengett némi szomorúság a hangomban. Igenis számít, hogy megöl e, vagy sem, mivel szeretek élni, de...annyian akarják a halálom csak azért, mert Nephilim vagyok, hogy az sem rettentett volna meg igazán, ha a szívem kitépésével fenyegetőzik.
Ahogy közelebb jött, eltűrte egy hajtincsem, és az arcomhoz ért megrettentem kissé és nyeltem egy nagyot, de összeszedve minden bátorságom felnéztem, hogy elmerülhessek íriszeiben.
-Sokat hallottam Rólad...Fellázadtál, szót emeltél, mert igazságtalannak tartottad azt, ami fent folyik. Én is épp ezt akarom. Megtalálni az igazságot, és harcolni érte. A Te példád okán merem hinni, hogyha küzdök, és elmondom a véleményem a Nephilimek élete megváltozhat. Gyűlölhetsz minket azért, mert nem vagyunk tiszták, de okold a fentieket, mert miattuk születhettünk meg...-szónokoltam kifejezően, elszántságot tükröző tekintettel.
Az apám visszavágyik a mennybe, jól tudtam, hogy ezt akarja. Sokszor kaptam rajta mostanában azon, hogy szomorú tekintettel bámulja az eget, mintha várna valamire. Én nem tudok olyan engedelmes, alázatos és "jó" lenni, mint az apám...egész más vagyok.
Többre vágyom, valami másra, olyan életre, amiben nem kell folyamatosan attól rettegnem, hogy megölnek azért, mert az vagyok, ami. Valószínűleg túlteng bennem az anyámban is tomboló rebellis gén, de így születtem, még ha nem is vagyok mindenható, nem hunyászkodom meg.  

Choose me

Remegett a félelemtől kicsit édesnek találtam kicsit meg nevetségesnek!
Remegett a félelemtől kicsit édesnek találtam kicsit meg nevetségesnek! Nem ismer senki, senki nem tudja, hogy nem vagyok olyan kegyetlen ez csak egy mask ami elrejt midnenki elől.
-Helyes!- Mondtam, majd nagyon sóhajtottam és oldalra biccentettem a fejemet.
-Ha az én fajtámat ocsálod, még talán meg kívánlak fosztani az egyetlen képességedtől is. Erina fajtája a gyávaság, hiszen nem merik ki mondani amit éreznek én megtettem...-

Selket & Lily

A torkomban dobogott a szívem. Mégis, hogy kell szólítani a sötétség úrnőjét? Kimondtam a nevét, mert pár hete egy angyalos filmben is valami hasonlót láttam. Elég szánalmas ilyen kérdésekben filmekre támaszkodni, de még sem állhattam oda az apám elé, hogy : "Szia! Beszélni akarok Selkettel, szóval mondd már meg, hogyan is kelthetném fel a figyelmét!" Így is bűntudat gyötört amiatt, hogy most itt állok, és arra várok, hogy megjelenjen maga a gonosz. Csak vártam és vártam, bár magam sem tudtam pontosan mire. Egy csúnya öregasszonyra? Esetleg fekete szárnyas szépségre? Sokféle lehetőség átfutott az agyamon, de volt egy olyan érzésem, hogy egyik sem felel meg a valóságnak. Összerezzentem, mikor egy sejtelmes, női hangot hallattam a hátam mögül.
-De igen, félek. -fordultam meg lassan, hangomban felfedezhető remegéssel. Miért hazudnék? Úgy is tudja az igazat, ki az az idióta, aki nem fél, ha magát a pokol királynőjét szólítja meg? Bátor vagyok, néha talán vakmerő, de ez nem jelenti azt, hogy nincs bennem félelemérzet. Csak remélni mertem, hogy kitartásom nem hagy cserben, és képes leszek beszélni. Vettem egy nagy levegőt.
-A félvérség nem jár együtt gyávasággal, az az angyalok reszortja. -suttogtam viszonylag halkan. Nem akartam, hogy bárkinek is feltűnjön, hogy itt vagyunk, ráadásul nem voltam biztos abban sem, hogy életben hagy, miután kimondtam a szavakat. Ettől függetlenül ezt tartottam az igazságnak. Az angyalok gyávák, mert nem merik vállalni a felelősséget. Kiirtanának minket csak azért, hogy ne kelljen szembenézniük tulajdon hibáikkal.
Bólintottam. Összébb húztam a szárnyaim, hogy azok aztán teljesen eltűnhessenek.
-Bocsáss meg, hogy megszólítottalak. -fejeztem ki azért néminemű tiszteletem a nő irányába, majd végignéztem rajta. Egyszerű halandónak tűnt, bár tény, hogy a szebbik fajtából. Nem mutatta meg hatalmas szárnyait, és semmi olyan nem volt rajta, amiből rájöhetne egy egyszerű ember, hogy kivel is van dolga. Ez némiképp oldotta a feszültségem.
-Bianca, a húgod azt mondta Te segíthetsz nekem. Én csak...az illetékestől akartam hallani hogyan. Gondolom sejted, mit akarok.
Persze, nem volt nehéz kitalálni mit akarhat egy Nephilim. Tiszteletet, megbecsülést és szabadságot a fajtája számára. Már csak azt nem tudtam elképzelni Selketnek mi lenne a jó ebben, és hogyan tudna segíteni nekem mindezt elérni, ahogy azt sem tudtam pontosan, hogy én miben lehetnék az ő hasznára.

Choose me

Némán ültem a palotám egyik részében, mikro meghalottam a nevem, sokszor hallom a nevem, d enem ilyen formában. Néha szídnak, vagy istenítenek, de ez más volt. Tőlem vártak megváltást ilyet még nem éreztem soha sem. Felmentem a felszínre és csak repültem. Egy kis iskolához ahol egy Nephilim volt. Gyűlöltem őket, de ha csatlakozni akarnak akkor hát fogadom őket. A lánynak a szárnyai kibomlottak, talán most ismerte meg az erejét. Mögéje álltam és néztem őt. Szárnyaimat illózióval elrejtettem.
-Nem félsz?- Kérdeztem tőle, a szél a hajamba mart és fekete tincseimmel kezdett táncolgatni.
-Bátor vagy a fajodhoz képest kislány-

Selket & Lily

Egyetlen apró kérdés futott át az agyamon: normális vagyok? Itt állok hatalmas szárnyakkal a hátamon az iskola búvóhelyén, és olyasmire készülök, amit normális, épp eszű Nephilim biztosan nem tenne meg. Reméltem, hogy senki nem fog meglátni, de  jobb helyszínt nem tudtam, az iskolai búvóhelyet pedig új diák lévén is hamar felfedeztem. Vettem egy mély levegőt.
-Nyugi Lily, bátraké a sors kegye...reméljük nem kamuznak a történelemkönyvek. -nyugtatgattam magam, de a szívem így is sokkal hevesebben kalapált, mint általában.
-Selket! -ejtettem ki dallamosan az angyal nevét. Meggondolatlan vagyok, ez egészen biztos, de úgy éreztem ő az egyetlen, aki segíthet. Ismerd meg mindkét oldalt, hogy aztán dönthess. A helyzet az, hogy bár apám folyamatosan az égi angyalokat dicséri, nem hittem abban, hogy igaza lenne. Képmutatóak és hazugok. Megvetnek egy olyan dolog miatt, amiről pont ők tehetnek, mert akárhogy is nézzük, a félvérek létezése csakis az ő hibájuk. Bianca egész másképp állt hozzám. Nem állítom, hogy bízom benne, azt sem, hogy a "sötét" angyalok jobbak lennének, de azért egy próbát megér a dolog, hátha Selket bizonyosságot tud adni arról, hogy ők szolgálják az igazságot, és egyszer valóban büszke lehetek arra, aminek születtem.
Vártam, és vártam. Nem mondom, hogy nem tartottam az angyaltól, de Bianca azt mondta a nővére tud nekem információval szolgálni, azt pedig, hogy nem öl meg, amiért Nephilimként voltam olyan vakmerő, hogy őt magát hívjam, csak remélni mertem.