Mikor megismertem éreztem benne valami jóságot, szeretett. Legfőképpen biztonságban éreztem magamat vele. De ez a szerette kicsit sem látszott jelenleg a szemeiben. Sőt a biztonságérzetem a homályba veszett. Amikor hirtelen felpillantottam megijedtem a látványtól. Szívem szerint elfutottam volna, de soha nem futamodok meg. S ha egy kicsi jóságot is mutatott felém, az azt jelenti, hogy van benne emberség még ha csak irántam is. Bár veszélyben éreztem magam, de nem bírtam elmenekülni előle. Mintha bilincsben lenne a bokám. Tettem pár lépést tőle, mert a szó szoros értelmében megfélemlített. Ha ez volt a terve akkor sikerült neki. Nem vagyok ostoba tudom mire megy ki a játék. Addig addig hátráltam tőle, míg véletlenül neki nem mentem háttal egy fatörzsnek. A szél annyira felerősödött, hogy a hajamat felborzolta teljesen. Kiakadtam, és nem bírtam elviselni senkitől azt, hogyha megmondják mit tegyek, nemhogy még, hogy mit gondoljak.
– Lehet, de ha annyira hibának tartottad a találkozásunkat akkor minek mentettél meg? – Míg őt hallgattam teljesen ledöbbentem. Hiszen Demetrius nem tréfál. Összezavarodtam, nem voltam önmagam, mintha nem is én lennék. A régi énem már itt hagyta volna. Még sem tettem meg, mert úgy véltem adnom kell neki egy esélyt. Egy pillanatra erőt vettem magamon és visszaközelítettem hozzá. Megfogtam a kezét, majd óvatosan felém fordítottam. Az egyik kezemmel a szemét simogattam meg!
– Nézz rám! Kérlek! – Kérlelő hangon szóltam hozzá. Végül pedig a másik kezemmel az arcát simogattam végig lágyan. Az egyik felem bár félt tőle, de a másik meg akarja őt ismerni. Nem tudom melyik felem fog győzni.
– Látom amit látok a szememmel. De a szívemmel egészen mást érzek. Tudom azt, hogy bár te más vagy mint én, még is másképpen bánsz velem. Ez pedig szép dolog tőled Demetrius. – Elmosolyodtam édesen. Nem tudom milyen következményei lesznek a döntésemnek. Ha esetleg tényleg megakar tőlem szabadulni akkor azt a saját szavaival kell kimondani.
-Ha tényleg egy nagy hiba vagyok amit vétettél életedben, akkor csak szabadulj meg tőlem, mint egy tárgytól. Ha annyira gonosz lelked van mondd ki! Szeretném a saját szádból hallani, hogy nem akarsz látni soha! Ha ezt kimondod kilépek az életedből. És ez a találkozás vagy akármi is volt köztünk véget ér! – Hangsúlyoztam alaposan a szavaimat. Mérges és dühös voltam.

A szívem egy darabját mindig is be fogom zárni. S csak annak nyitom ki aki megérdemli. Megmutatkozott rajta az, hogy egy része fél valamitől. Bárcsak rájönnék mi az. Ez nem lesz olyan egyszerű. Nem akar vagy nem tud megnyílni előttem. S bármit tehetnék akkor sem fog. Egy kicsit fáj is a szívemnek hiszen, azt hittem ha már megmentette az életemet egy kis bizalmat mutat felém. De nem! Úgy látom képtelen némely emberi érzésekre és ez egy kicsit kiábrándító. Biztos jó oka van erre, viszont fura is elsőre. Lehet a múltban történtek vele olyan dolgok ami miatt nem bízik meg bennem. Próbálkozni fogok, nem adom fel. A szüleim arra tanítottak ha valamit kitűzök magam elé azt érjem is el. A mostani cél pedig, hogy megbízom bennem Demetrius bármi áron. A nagyapámtól tanultam a makacs természetemet.
– Talán igen! Nehéz téged megnyerni, ugye tudsz róla? – Költői kérdésnek szántam. A szívem azt súgja ne adjam fel, mert ha harcolok valamiért azt elérem. S egyelőre maradtam ezen az úton. Nem tántorítok.
-A nagypapámtól örököltem a makacsságomat. Ő tanított arra, hogy semmit ne adjak fel harc nélkül. S az élet megtanított arra, hogy harc nélkül semmit nem lehet megkapni. -Szemrebbenés nélkül a szemébe mondtam. Ahogy megfogta a kezemet hirtelen bizsergés futotta át a testemet. Először a kezeinkre néztem míg végül a szemeibe pillantottam hosszan.
Ahogy hallgattam a szavait kezdtem azt érezni, hogy nem jutok vele egyről a kettőre. S reménytelennek találtam a helyzetet.
– Ha nem mondod el sosem tudjuk meg eltudom-e fogadni vagy sem! – Nem fordul felém bizalommal, s ha ő nem teszi meg ezt a lépést akkor én sem tehetek semmit. Ez két emberről szól, s ha az egyik nem akarja akkor nem jön létre semmilyen kapcsolat.
– Talán kell a fájdalom ahhoz, hogy lemondjak a titkaidról, meg a valódi énedről. Talán hiba, hogy megakarlak ismerni, de nem tehetsz ellene semmit. – Végig őt néztem, de aztán egy pillanatra elfogott a félelem. Hirtelen elengedtem a kezét. És hátráltam egy lépést.
– Ki vagy te?! – Ennél több nem fért ki a torkomból. A rémület látszott rajtam. Nem tudom mit láttam pontosan, de tudni akarom. Emiatt még jobban érdekelt Demetrius kiléte. Viszont egy é részem fél tőle.

A mosolya édes volt és aranyos. Számomra világos volt, hogy vannak dolgok amiket nem akar elmondani. Bár megmagyarázhatatlan volt számomra. De nincs is oka arra, hogy ilyen hamar megnyíljon előttem. Nem is ismer, azt sem tudja jó formán ki is vagyok. Legtöbb emberrel bizalmatlan vagyok.
-Talán látsz bennem olyat amiről nem tudok? Lássuk mi olyan érdekes bennem! – Nem voltam soha ostoba. Tudtam merre hány méter. Sok mindenen mentem keresztül, de túléltem. Egy pillanatra nem értettem miért mentett meg hiszen ha mást hagyott volna meghalni akkor valami lehet bennem. Bár bizalmatlan vagyok egy pontig vele is, tudatosult benne, hogy meg kell valakiben bíznom. S Demetrius erre tökéletes alany. Nem sokat tudok róla, sőt titkolja az élete egyes részleteit. Emiatt is titokzatos számomra. De egyben veszélyes is. Néha eltöprengek az életen. Pláne azon, hogy okos dolog-e összebarátkozni vele.
-Türelmes lány vagyok, megvárom míg magadtól nyílsz meg. Tudom, hogy előbb vagy utóbb elérem, hogy elmond a titkaidat. A bizalmat tudom ki kell érdemelni, de nem okozok csalódást. – Egy hirtelen kijelentésétől egy pillanatra megrémültem. De jól álcáztam s nem vett észre semmit. Az élet megtanított arra, hogy titkoljam az érzéseimet. Hogyan építsek falat a szívem köré. Valahogy a fájdalmakat ki kellett küszöbölnöm. Ezért sem bízom meg akárkiben, nem hagyhatom, hogy csak úgy bárki átlépjen rajtam, ezzel egy űrt hagyva maga után.
– Ahogy nekem nálad ki kell érdemelnem a bizalmat, hogy megnyílj neked is ezt kell tenned. Bíznod kell bennem, hogy jól kezelem egy-két titkodat. Semmilyen kapcsolat nem működik ha nincs bizalom. Legyen szó barátságról, szerelemről vagy akár bármi másról. – Mondtam el az igazat. Ha az őszinte véleményemre volt kíváncsi akkor megkapta. A szívemből beszéltem.
– Talán ha mondok pár dolgot magamról neked is könnyebb lesz. – Igyekeztem minél többet segíteni neki. Talán olyan emberek veszik körül akik meg sem mutatják valódi énjüket.

Láttam rajta, hogy nem akar magáról beszélni. Jobbnak láttam, ha nem is firtatom a dolgot. Inkább nem is faggattam. A szemébe pillantottam és figyelmesen figyelmet minden apró szavát.
-Első pillantásra az ember azt hinné, hogy egy beképzelt férfi vagy akit nem érdekel semmi és senki. – A szavak csak dőltek belőlem. Nem szokásom hazudni, pláne nem egy idegennek. Mert hát ő számomra még egy vad idegen. Bár helyes és figyelemfelkeltő, de még is érzek valami rosszat vele kapcsolatban, amit nem tudok megmagyarázni a mai napig sem.
– Senkinek sem könnyű az élete. De belejössz. Ha nekem sikerült akkor te is túl leszel rajta Demetrius. – Az egyetemet mikor kezdtem nekem sem volt könnyű, sőt nagyon nehéz volt. Rendeznem kellett az életem, dolgozni egy bárban s közben helyt kellett állnom az egyetemen is.
– Talán valami megragadott bennem. – A kedves csilingelő hangomon szólaltam meg. Meg akarom ismerni, de nem faggathatom ki csak úgy. Hiszen az előbb sem akart megnyílni nekem. Anyám azt mondta a titkok előbb utóbb kiderülnek. S ha a múltját vagy az életét titkolja rájövők egyszer úgy is. Csak remélni mertem, hogy magától nyílik meg. Bárcsak minden simán menne. De ez Demetrius-ban a kihívás.
– Te kész rejtély vagy Dem. S nehezen nyílsz meg előttem. De ha még nem mondtam volna imádom a kihívásokat. -Demetrius számomra már lassan egy cél lesz, amit el kell érnem. Az ő maga módján kedves és megnyílik nekem. Lehet, hogy nem tud róla, de lassan fokozatosan megértem őt.
– Örömmel beülnék, ma úgy sincsenek óráim. S talán kikotyogod milyen titok lappang körülötted. Bennem semmi érdekes nincsen. Olyan vagyok mint egy átlag ember. – Egy részletet mutattam meg magamból. Semmi extra nincs bennem. Bár a fájdalmas múltam ellenére még is megmaradtam kedves és lobbanékony lánynak.

Dem magyarázkodott nekem, amire nem volt szükség hiszen még csak nem is régóta ismerem őt. De hazudnék ha azt mondanám, hogy nem esett jól, hogy elmondta miért késett. Ez az ő maga módján még aranyos is volt. Még mindig próbáltam magamban eldönteni, hogy miért is vonz ez a férfi. Sehogy sem jöttem rá. Ahogy rápillantok látok valami kedvességet, tapintatott és érzékenységet. Egyben pedig titokzatosságot, veszélyt is. S talán ez az összhang vonz benne ennyire, mint egy mágnes. Csak azt tudom vele akarok lenni, s mikor vele vagyok valahogy biztonságban érzem magam. De hogy lehet, hogy ilyet érzek egy idegen iránt?!
-Semmi baj, azt hiszem túl élem. S hogy birkózol meg az egyetem gyötrelmeivel? – Vettem egy percre komolyra a dolgot. Hiszen biztos nem szórakozásból jár az egyetemre. Legalábbis ebből indulok. Hirtelen zavarodottnak láttam, de ezt a gondolatot el is tüntettem a fejemből.
– Akkor, hogy ne tűnj a szokott embereknél is titokzatosabbnak mesélhetnél magadról. Mert eddig csak annyit tudok, hogy megmentetted az életemet, és roppant kedves s udvarias férfi vagy. – Ezt vettem ki az elmúlt napból. Hiszen aki képes megmenteni egy idegen lány életét akár az élete árán az már nem lehet rossz ember. Legtöbbször jól megítélem az embereket s ő jó ember, legalábbis velem biztos. S ez elég nekem. Elmosolyodtam a gondolatmenetemen, de csak halványan. – Köszönöm a bókot. – Közben a szemébe néztem. Édesanyám mindig azt mondta a szem a lélek tükre. Hittem is neki. El is felejtettem a legutóbb megköszöni neki, hogy megmentette az életemet.
– Ha nem csal az emlékezetem akkor még csak meg sem köszöntem rendesen, hogy megmentettél. Ez igazán kedves és lovagias gesztus volt tőled. – Mosolyogtam rá édesen. A pillantásom angyali volt és közben bódító. Egy óvatlan pillanatban megfogtam a kezét és rápillantottam. Az arcára pedig egy lágy puszit adtam.
-Hálás vagyok a megmentésért. – Mosolyodtam el. Az eszem azt mondja tartsam magam távol tőle, mert veszélyes és nem megbízható. A szívem viszont meg akarja ismerni. A közelében akar lenni. Mi baj történhetne? Hiszen csak egy ember, s képtelen lenne bántani engem.

Korán reggel volt, s az arcomat napfény borította be. Tegnap este épp a kanapén aludtam el, ahogy egy könyvet olvastam. Épp próbáltam megerőltetni magamat azzal, hogy kinyissam a szemeimet. Fél órán keresztül feküdtem még a kanapéban, mire észbe kaptam. Nehezen ébredeztem. Sosem volt kenyerem a korán kelés. A könyvemet ledobtam az ágyra. Aztán fogtam magamat és a fürdő felé mentem. Vettem egy forró habos fürdőt. Teljesen elpilláztam a fürdőben. A telefonom csörgése zavart fel. Óvatosan szálltam ki a kádból, majd magam köré csavartam a törölközőt. Kedves hangon szólaltam bele a telefonba.
– Szia Bettina. Örülök, hogy hallom a hangod. Talán valamit elfelejtettem? – Költői kérdést tettem fel neki. Nem emlékeztem, hogy megbeszéltünk volna valamit.
– Nem dehogy csak kíváncsi voltam, hogy minden rendben van-e veled. De amit hallom igen. Akkor később beszélünk. – Búcsúzott el aranyosan tőlem. Amint letettem a telefonomat a ruhás szekrényem felé lépkedtem. Mert már így is késésben vagyok. Demetrius-al van egy találkám, s nem késhetek el. Egy feszülős toppot vettem fel amiből a hasam kilógott. Mellé pedig egy farmer feszülős rövidnadrágot vettem fel. Tökéletesen illet hozzám.
A hajamat hullámosan hagytam, mert nem volt sok kedvem kiegyenesíteni. S ha még többet foglalkozom a hajammal tuti elkésem. Fogtam magam s lassan elindultam. Pillanatok alatt a megbeszélt helyre értem. Az órámra pillantottam, de én időben ide értem.
-Szia. Hát igen, már épp készültem haza menni. – Nevettem el magamat. Egy kicsit megvicceltem.
Közben a szél a göndör fürtjeimet dobálta ide-oda.
– Nem a nők szoktak késni Demetrius? – Közben épp babráltam a hajammal.
-Örülök, hogy újra találkozhatunk. Tudod te eléggé titokzatos ember vagy. – Közöltem vele az észrevételemet. Hiszen tényleg az volt. Mert eléggé furcsa szerzet volt. De közben vonzott is benne valami. Egyszerűen képtelen voltam ellenállni neki.