- Szárnyal? Miről beszél maga? Ne is haragudjon de még jó hogy valaki részegnek nézi ha ekkora baromságokat hadovál...netán tollas a hátam? Erősen kétlem... - ráncolom a homlokom, hiába is mindig kirázott a hideg ha valami féle szárnyakról beszéltünk netán valami madarat toltak elém...Hiába kiver a víz tőlük...ennek ellenére valami bizarr szépséget látok bennük, ezért is tartok én a madaraktól annyira...túlságosan is szépnek találom őket...Ám a szavait amik ugyan zagyvaságnak tűnnek nem tudom értelmezni pontosabban nem értem mire akar kilyukadni..rühellem ha nem egyenesen beszélnek velem, hanem úgy akarnak rávezetni a válaszra!
- És mi is lenne az a bizonyos igazság? Örülnék ha nem ódákat zengene...kicsit kiver magától a víz...Kezdem azt hinni hogy a diliházból menekült, és maga az Esőember....- cinizmusom mit sem lankad, miközben felkelek a betonról, kezek fázni így inkább elfelé indulok, félig már elszívott cigimmel a kezemben, és visszapöccintve a számba átmászom a kerítésem, hogy egy szintbe kerüljek az öreggel...nem félek, csak bizarrnak találom, de roppantul szórakoztat és egyben bosszant is a beszélgetés vele... Még így is fel kell nézzek rá, elvégre a 155 centi az csak annyi...de utálom!

Egy ideig szuszogtam még, kis melegséget gyűjtve a mellkasomba folytattam, kevésbé hevesen -Nem vagyok jós. Nem látom a jövőt..a jelent se látom át. Jelenleg semmi sem vagyok, csak egy beteg vénember..két szárnnyal és vagy hetven évvel előttem vagy, akárhogy nézem is. Megnyugtathatod magad, hogy csak egy bolond öregember vagyok, aki röptében lebontotta a whiskey-d és most részegebb, mint te három üvegtől lennél..de nem fog működni..Nézheted, aminek akarod..ettől az igazság változatlan marad..- Elfordulok, nézelődök a parton, a házakon, a vízen..keresek valamit, amivel megmutathatom neki, hogy nem csak a levegőbe beszélek.

Szemöldököm újra felszakad, ahogy eszement köhögésbe kezd. Valami baja lehet? Egy egészséges ember - már testileg egészséges- nem köhög így. Furcsállom, bár nem csodálom...öreg...az öregek meghalnak, méghozzá általában nem erőszakos halállal, vagy balesetben...simán csak azért mert öregek...Ez van. Szavai azonban elgondolkoztatnak...ha átvitt értelemben értjük...végtére is igaza van, de ha tényleg ennyire komolyan célozgat...az hogy lehet? Ismer? Nekem nem tűnik ismerősnek, hacsak nem ő az aki minden átkozott Karácsonykor benéz...bár akkor már inkább egy csoffatd szaloncukorra emlékeztet mint a Mikulásra...Nem állna jól neki a piros, ez egészen biztos...
- Bocs Mikulás, de nem vagyok nagy hazardírozó kártyamuki...De kösz a vén jósló leckét, ha esetleg kellene a tenyerem hogy a szerelmi életem, meg a nemi bajaim is felsorold, közlöm nincs pénzem, és nem akarok a szerencse kegyeltje se lenni...sőt, ha már itt tartunk ne is áldj meg...ez a vén vándorcigány jósasszony nem áll jól... Inkább legközelebb ne késs a csomaggal.... - szívok a cigibe, cseppet sem érdekel mennyire bántom én meg ezzel, fogalmam sincs miről hadovál, de valahogy mégis a hideg futkos a hátamon attól, hogy ilyeneket mond. Mint azok a régi vészjósló krónikáskönyvek...lehet még a koruk is egyezik... Tekintetemben bujkál egy rosszindulatú mosoly, de az ajkaimra nem engedem kiülni, azokkal csak közönségesen szívom a cigit...Lehet hogy egy újabb koporsószeg, de istenem! Valamiben meg kell halni! És én ezt a csúf kort amit a férfi is...nem akarom megérni, valahogy nem állna jól nekem. Na meg hogy a saját testem rajba legyek? Hogy az legyen a börtönöm? Előbb növesztenék szavat és ordibálnám hogy egyszarvú vagyok....

Mintha csak Ő próbálta volna belémreteszelni a szavakat, erős köhögés tört vén testemre, belém fojtva a levegőt. A helyzeten csak nevetni tudtam. Keservesen, vigyorogva köhögtem. Fogalmam se volt arról, mi növekszik bennem, hisz nem voltam még annyit e világon, hogy tudjam, milyen, mikor az ember megbetegszik.
Szemeibe néztem ennek a fiatal teremtésnek, s rögtön a repedéseket láttam benne. Fájdalom, csalódás, veszteség... mind, mind a rossz tervezés miatt! S csak nézem tovább, és csodálkozok. Mily szép, s mégis..törött, mint idelenn minden. Csálé fogaimmal vacogó vigyort vágtam, s úgy préseltem ki újra szavaim, ahogy elállt a köhögés - Szárnyaltál, s le akarták törni szárnyaid. Leestél a magas fáról, s segítségért kiáltottál, de ők csak megtapostak... és te meggyújtottad magad, várva, hogy elégj..inkább égj, minthogy így megmaradj.- újabb kuncogó köhögőroham tört rám. *Fogjam be, mi?! Abból nem eszel!* felpillantottam az ég fele, majd erőt véve magamon elnyomtam a köhögést, hogy folytathassam -..De a lapok ki lettek osztva, és neked ezeket osztották...nem tudod, mikor kell kiszállni, és mindig fejjel mész a következő játszmának. Szar lapokkal hiába vagy nagy játékos..-
Elfordultam a folyó felé. Nem akartam több repedést mutatni neki. Elégnek reméltem ennyit, hogy tudja, látok valamit. Észrevettem magam, hogy milyen kevés erőm van. Be kellett osztanom, hisz ma nem gyűjtöttem sokat..ha elgyöngülök most, tán holnap már az intenzíven ébredek. Nem némulhattam el idő előtt. Annyit beszélt, s én hallgattam. Most, hogy én beszélhettem, nem voltam hajlandó elfogadni, hogy elhallgattasson ilyen könnyedén. Éreztem, hogy lábaim alig tartják testemet. Biztos voltam benne, hogy azért van így, mert figyel, és így vág vissza szavaimért. Talán valamit elindítottam a lányban..ha más nem, megharagszik rám, de legalább nem hagy itt.

Nem hallom mit mormog, összehúzott szemeimmel csak azt látom ahogy mozog a szája...Remek, nem csak hogy nem hozta a csomagom, de még vén bolond is...hát nem szuper? Ez aztán az én napom! Befagy a s*ggem, oda a whiskym, és még egy bolond is...
- Az ott fenn? - bököm fejemmel felfelé, tekintetem is egy pillanatra fölfelé emelem, elég sok versíró, meg önfejlesztő sz*rra járok a suliban, a pszichológusom, meg a doktoraim szerint jót tesz...behozhatom velük a kimaradt éveket. - Kár, szeretem a Karácsonyt, az az egyetlen amikor romlatlannak tetszik a világ.- vonok vállat egy szájelhúzással, tényleg a kedvenc évszakom a tél...olyankor hideg van, és a legtöbb ember depressziós...én akkor vagyok elememben...utálom a nyarat, mindenfelé idióta szerelmespárok, akiknek a létfenntartás a mindenük...orrba szájba... Télen legalább nem kint csinálják...Ó, és isteni a forrócsoki... - De a kölykei helyében seggbe rúgnám...ha már nem küld telet, húzzon a francba a hideggel, csapkodja máshol az ostort az a szadista... vigyorom amit rá vetek gúnyos, olyan érdeklődéssel szemlélem az öreget, mintha én találtam volna az első űrlényt...láthatóan jót mulat a "misztikus" mondatain...Még ha lenne értelme azt mondanám k*baszott médium!
- Igen, elbaszott a világ...de minek kell ezt túlspilázni? - felvonom a szemöldököm, hisz mindenki látja...csak a vad hippik nem. Romlott a világ, de hát az ember maga is ocsmány...de hiába ezt én élvezem! Leigázni mást, tudni hogy nagyon is uralkodsz felette...ha én csak a kis világomban teszem...már felemelő...Nem csoda hogy a világ ilyen... Bár ha az a bizonyos Papi ott mégis fenn van, jelzem neki hogy K*pja be! De lehetőleg manduláig, amiért ilyen szépen elcseszte az életem...

Kehegcsélve elvigyorodtam. -Hibás fellegeknek romlott képmása, nem tudja mi, de már verdes fél szárnnyal.. Mormoltam az orrom alá. Hangosítva szavaimon felnéztem a lányra -Idén elmarad a karácsony, ifjú hölgy. A mennyek is zárva maradnak. Az öregember paranoiás odafönn...fél, hogy felfázik a hótól, amit maga alá lapátol. A hideg nem maradhat el, így gyermekein csattan az ostor.- testem remeg a nevetésbe. *Végre egy kis élet!* Felé fordulok, megnézem a fura fiatalt. Fattyú vérét előbb éreztem, mint a füstöt, amit a fagyos levegőbe pöffögött. Vad leány, egyik kezével gyújtja a másikat, s két végről égeti élete fonalát. Tán egy kis vadság hiányzik, hogy feldobja e kínosan élettelen földi poklot. -Ne is hallgass a vén bolondra..
Hibás világ hibás lelke, hibás úton elveszend,
Hibát iszol, s hibát nyelve magad is hibává leszel.. a hideg csontig hatol vékony ujjaimat fújva. Összehúzódok egészen, s a korlátnak dőlök. -Nem értem Őt..ennyi idő után még mindig nem értem..- megint magamban mormogok, megfeledkezve a lányról.

Átmászva a korláton már rég a betonperemen ültem, amit ellep a víz ha megemelkedik a folyó, nem féltem hogy beleesek, egyszerűen tudtam hogy nem fogok. Whiskys üvegem magam mellé téve húztam elő a cigimet és az öngyújtómat, képtelen voltam bárhova is menni...Apám megint elcs*szte a kedvem, pedig még alig kezdődött el a nap...hah, ami vicces, elvégre délután van, de nekem az éjszaka az igazi délután. Szeretem az éjszakát, sötét, biztonságos, és betakar...éjszaka kevésbé látszanak a hibák, vagy épp ellenkezőleg, jobban kijönnek... ahogy apró kavicsok gurulnak le mellettem, az egyik meglöki az amúgy is ingatag üvegem, és az nemes egyszerűséggel zuhan a folyóba.
- Héj! Igazán figyelhetnél hova mit rugdosol te b*rom! - kiáltom fel, és meg is fordulok kissé kicsavarodva, számból flegmán lóg a kis koporsószegecske, ám ahogy meglátom a férfit bennem akad a levegő. Nem tudom visszavonni a szavaim, pontosabban nem akarom, mégis...furcsa a fazon, mintha...nem tartozna ide, pedig aztán fényes nappal van, én pedig tökéletesen látok...még az alkohol se nagyon nyomja a fejem. Tekintetem végigjáratom a férfin, és még mindig nem tudok megszólalni. Csak a belső hangom szólal meg: ősöreg....Mit nekem az a whisky amikor most találkoztam télapóval! - Megjött a csomagom Télapó? Kicsit késve...rég elmúlt Karácsony... - találom meg végül csak a szavakat, hangom könnyed, de csípős. Ez az kislány, hergeld...még a végén lenyúl a csontos ujjaival, és téged lök bele! Aztán mehetsz a whisky után úszkálni....és máris máshogy leszel elázott....

Délutáni sétáim egyikén voltam, a szokásosnál is filozofikusabb hangulatomban. Komoly kérdések jártak a fejemben *Mi végre is élünk? Miért öregszik és múlik el az ember? S miért szaporodik? Mire jó a szabad akarat? Vajon mindezt így akarta tervezni?*, s észre se vettem, hogy gondolataimba temetkezve elkeveredtem a Harlem partjára. Átsietve a part sávja melletti autóúton kijutottam a parti korláthoz. Hűvös szél volt, s egyre frissebb gondolatokat fújt elmémbe. Nekitámaszkodva a korlátnak csak meredtem a vízre, s néztem sodrását. *Vajon hányan tudják, hogy van egy apró patak a Déli sarkon, ami visszafelé folyik? Apró hiba, de csodás látvány lehet..ha nem volnék ilyen vén, s meglennének szárnyaim, egész biztos elmennék megnézni..* Vénséges arcomra nyugodt mosoly ült, sápadtkék szemeim révedezve néztek előre, ahogy gondolataim kavarogtak.