Esteledett, ideje volt enni valamit, így bevásároltam egy supermarketben abból a pár dolcsiból, amit nap közben összekotortam. Evés közben egy barátságos kis sétálóutca felé vettem utam. Teljesen üres utca, gondoltam hiba a mátrixban, de sebaj, legalább nem kell az elvárásoknak megfelelően görnyednem és nehézkesen járkálnom. Egy nagyobb sajtoskiflit eszegettem épp, mikor megláttam a padot.. a pad igazi gyöngyszem volt, tökéletes hiba a teremtésben.
No nem mintha halandó vagy akár angyali szemek valaha észrevehették volna, de a pad egyike volt annak a tizenöt különleges padnak, amikről megfelelő fényszög alatt látni lehetett az egyik égbolt-illesztést. Egy halovány vonalat az égbolton, valahol két égi szféra találkozásánál, mely mentén az Úr felosztotta a Földet. Természetesen azt nem közölte mire szolgál, de morogva elmagyarázta, hogy bizonyos helyekről látni lehet valamit, amit nem szabadna.
Így aztán leültem a padra és széles mosollyal az arcomon néztem a piszkosszürke égboltot, egészen egyedül az utcán, észre se véve, hogy valaki befordult az utcára..